Lélekben már régóta készülök egy természet közelibb, részben önellátó életmódra, de amíg nem volt meg a mi kis birtokunk, addig ugye csak elméleti síkon, olvasással, videók nézésével tudtam hangolódni. És persze gyakorlatban is igyekeztünk, amennyire a körülményeink engedték Budapest peremén egy 400m2 kertben erről itt írtam bővebben.

2021 Július 20-án találtunk rá a házra, több mint fél évig még az is kétséges volt, hogy sikerül e megvásárolnunk a házat, addig nem is nagyon mertem beleélni magam, hogy megóvjam magam az esetleges csalódástól. Többek között, ezért nem is írtam több mint fél évig, pedig az a kálvária megért volna egy külön bejegyzést.

Májusban végre ténylegesen miénk lett a ház és azóta egy kicsit skizofrén állapotban létezek. A szívem, már összekapcsolódott a kis birtokunkkal, a gondolataim már ott járnak, napközben el-elkalandozok, hogy vajon mi lehet, a kertel, milyen arcát mutathatja hajnalban, a felkelő nap fényénél, vagy a napnyugtánál az aranyórában, de sajnos a körülmények még ide láncolnak Budapesthez. 

Sajnos annyira elhúzódott az adásvételi procedúra, és a felújítás sem megy abban a tempóban, mint gondoltuk, hogy a tervezett augusztusi költözésre a ház befejezése már biztosan nem fog sikerülni.

A jelenlegi helyzet

Idén itthon nem is vetettem semmit, amit már nagyon bánok. Most még inkább érzem, hogy tavaly milyen hatalmas áldás volt, hogy csak kimentem az udvarra és leszedtem a paradicsomot, uborkát, padlizsánt, kukoricát, most mindezeket jó drágán vehetem a hipermarketben.Úgy érzem megfojt a város, az aszfalt, a tehetetlen várakozás, ez a robotszerű létezés...

A világ egyre jobban érezhető átrendeződésével, pedig még sürgősebbnek, égetőbbnek érzem, hogy mihamarabb elköltözzünk innen, és elkezdjük az önellátó életmódot.