Huuu! Hát jó régóta nem került ki új bejegyzés a blogra.

Ezt nagyon sajnálom, de annyira kétséges volt, hogy egyáltalán sikerül e megvásárolnunk a kiszemelt házat, hogy úgy döntöttem, csak akkor írok újabb blogbejegyzést, ha már véglegesen miénk lesz a ház.

Nagyon nehéz menet volt az adásvétel, október 9.-én írtuk alá a szerződést, és májusban került végre a nevünkre a ház.

 Azóta a nyári szünet, és a ház körüli teendők miatt nem igazán volt időm írni, de most igyekszem összeszedni a gondolataimat.

A házunk

A tavaly októberi bejegyzésben leírtam, hogy egy „véletlennek” köszönhetően találtuk meg az új otthonunkat, de a házról magáról még nem írtam.

Pontos falu nevet nem szeretnék írni, de egy Szekszárd közeli település külterületén van a ház, végig betonozott útról megközelíthető, a faluközpont kb. 30 perc sétára, biciklivel 10-15 percre van.
Nem mondanám kifejezetten tanyának, az utcánk olyan, mint egy falun kívül lévő kicsi kis község, kb 13 házzal, amiből sokat nem laknak. A szomszédjaink, akikkel eddig találkoztunk, mind segítőkész kedves emberek.

A telek kb 5000 m2, ennek a  fele „elerdősödött”, ami a jövőbeni rezsiárakat tekintve hatalmas áldás lesz.

A ház nem tudjuk pontosan, hogy mikor épülhetett, talán valamikor 1920 környékén, de mostani formájában inkább egy „kádárkockára” emlékeztet. A bontás közben látjuk, hogy bizonyos helyiségek, különböző anyagokból épültek, így arra következtetünk, hogy, egyszer- kétszer bővíthették a házat.

Van benne víz, gáz, áram, plusz egy eliszaposodott ásott kút,( ezt majd kitisztítjuk), csatorna nincs. A gázt kivezettetjük, ki tudja mi lesz itt a jövőben, inkább a fa tüzelésre alapozunk... 

Hátul van egy melléképületsor, pincével, istállóval, „garázzsal”és egy tyúkóllal, ezek is felújítandóak, de nagyon örülök, hogy vannak. 

Sok, sok munkánk lesz vele, mindent mi magunk, családi, baráti segítséggel csinálunk, de biztos vagyok benne, hogy minden befektetett energiát megér majd a végeredmény.