Lélekben már régóta készülök egy természet közelibb, részben önellátó életmódra, de amíg nem volt meg a mi kis birtokunk, addig ugye csak elméleti síkon, olvasással, videók nézésével tudtam hangolódni. És persze gyakorlatban is igyekeztünk, amennyire a körülményeink engedték Budapest peremén egy 400m2 kertben erről itt írtam bővebben.

2021 Július 20-án találtunk rá a házra, több mint fél évig még az is kétséges volt, hogy sikerül e megvásárolnunk a házat, addig nem is nagyon mertem beleélni magam, hogy megóvjam magam az esetleges csalódástól. Többek között, ezért nem is írtam több mint fél évig, pedig az a kálvária megért volna egy külön bejegyzést.

Májusban végre ténylegesen miénk lett a ház és azóta egy kicsit skizofrén állapotban létezek. A szívem, már összekapcsolódott a kis birtokunkkal, a gondolataim már ott járnak, napközben el-elkalandozok, hogy vajon mi lehet, a kertel, milyen arcát mutathatja hajnalban, a felkelő nap fényénél, vagy a napnyugtánál az aranyórában, de sajnos a körülmények még ide láncolnak Budapesthez. 

Sajnos annyira elhúzódott az adásvételi procedúra, és a felújítás sem megy abban a tempóban, mint gondoltuk, hogy a tervezett augusztusi költözésre a ház befejezése már biztosan nem fog sikerülni.

A jelenlegi helyzet

Idén itthon nem is vetettem semmit, amit már nagyon bánok. Most még inkább érzem, hogy tavaly milyen hatalmas áldás volt, hogy csak kimentem az udvarra és leszedtem a paradicsomot, uborkát, padlizsánt, kukoricát, most mindezeket jó drágán vehetem a hipermarketben.Úgy érzem megfojt a város, az aszfalt, a tehetetlen várakozás, ez a robotszerű létezés...

A világ egyre jobban érezhető átrendeződésével, pedig még sürgősebbnek, égetőbbnek érzem, hogy mihamarabb elköltözzünk innen, és elkezdjük az önellátó életmódot.

Huuu! Hát jó régóta nem került ki új bejegyzés a blogra.

Ezt nagyon sajnálom, de annyira kétséges volt, hogy egyáltalán sikerül e megvásárolnunk a kiszemelt házat, hogy úgy döntöttem, csak akkor írok újabb blogbejegyzést, ha már véglegesen miénk lesz a ház.

Nagyon nehéz menet volt az adásvétel, október 9.-én írtuk alá a szerződést, és májusban került végre a nevünkre a ház.

 Azóta a nyári szünet, és a ház körüli teendők miatt nem igazán volt időm írni, de most igyekszem összeszedni a gondolataimat.

A házunk

A tavaly októberi bejegyzésben leírtam, hogy egy „véletlennek” köszönhetően találtuk meg az új otthonunkat, de a házról magáról még nem írtam.

Pontos falu nevet nem szeretnék írni, de egy Szekszárd közeli település külterületén van a ház, végig betonozott útról megközelíthető, a faluközpont kb. 30 perc sétára, biciklivel 10-15 percre van.
Nem mondanám kifejezetten tanyának, az utcánk olyan, mint egy falun kívül lévő kicsi kis község, kb 13 házzal, amiből sokat nem laknak. A szomszédjaink, akikkel eddig találkoztunk, mind segítőkész kedves emberek.

A telek kb 5000 m2, ennek a  fele „elerdősödött”, ami a jövőbeni rezsiárakat tekintve hatalmas áldás lesz.

A napokban olvastam a házi vadgesztenye mosószerről, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és szeretném kipróbálni, ezért tegnap elindultunk a nagylányommal gesztenyét gyűjteni. Bejártuk a környéket, de gesztenyét sajnos sehol nem találtunk, csipkebogyót viszont igen! Gondoltam ne menjünk haza üres kézzel, kb. negyed kilót sikerült szednünk. Az egyik felét kiszárítom és félre teszem teának, a másik feléből készítettem  egy kevés csipkebogyós mézet.

 A csipkebogyónak nagyon magas a C-vitamin tartalma, de van benne B1, B2, A és K vitamin is. A C-vitamin 50 fok fölötti hőmérsékleten gyorsan bomlik, emiatt a bogyókat nem szabad forrázni. A megtisztított és félbevágott bogyókat langyos vagy hideg vízbe kell áztatni 5-6 órán keresztül, így C-vitamin dús teát kapunk.  

Csipkebogyós méz:

Ha rögtön szeretnénk, egy kis csipkebogyó nyújtotta vitaminbombát jó megoldás lehet a Csipkebogyós méz, ami teába téve, vagy önmagában is nagyon finom. A csipkebogyónak a szárítás következtében is csökkenhet a C-vitamin tartalma, a csipkebogyós méz erre is megoldás lehet, a méz elzárja az oxigéntől a csipkebogyót, így a vitaminok sokáig megmaradnak, a lényeg, hogy ne forró teába tegyük a mézet.

Nem kell hozzá más csak:

• 100 g csipkebogyó
• 200 ml méz
• 250 ml-s befőttes üveg
• Türelem

Elkészítés:

Elég pepecselős munka, de szerintem megéri a fáradtságot, közben én betettem egy jó kis videót, és azt hallgattam, amíg tisztítottam a bogyókat.

A Csipkebogyót megmostam, megtisztítottam az ágaktól, a fekete végétől és félbevágtam. A magokat és a szőröket kis késsel kikapargattam, a bogyókból.

Nagyon vigyázzunk, mert a szőrök olyanok mint az üveggyapot, bőrrel érintkezve szúrnak és rettenetes viszketést okoznak, pucolás közben ne nyúljunk az arcunkhoz, más bőrfelülethez, és a ruhánkhoz se (nekem a farmeromon is átfúrta magát a mocsok)!

 

Próbáltam úgy is , hogy egy nagy tál vízben tisztítom, talán így egy kicsit könnyebb volt, de ez csak kemény bogyókkal működik,  és a víz hamar megtelt a szúrós kis szöszökkel, így már a kézfejem is viszketett. Ha valaki tud erre egy jó módszert, annak megköszönöm, ha megosztja velem .

A szösz és magmentes csipkebogyókat nagyon apró darabokra vágtam, beletettem egy kifőzött 250 ml-s befőttes üvegbe, és ráöntöttem 200 ml a rokonoktól kapott finom házi vegyes mézet. Az üveget most 1-2 hétig minden nap talpáról a tetejére, és vissza fogom forgatni, így az szépen összeérik.

Már az összekeverést követő 10 percben is nagyon finom különleges gyümölcsös íze lett a méznek, és ez két hét múlva csak még finomabb lesz. Akit zavarnak a darabkák az leszűrheti a mézet, de szerintem ez felesleges, nekem plusz élvezeti értéket adnak a csipkebogyó darabkák. 

Igazából fogalmam sincs, hogy mikor kezdtünk ténylegesen tanyasi életről álmodozni.

Arra emlékszem, hogy én már kislányként is úgy képzeltem el a felnőtt énem, hogy egy nagy kertem, és rengeteg állatom lesz. Talán a férjem fogalmazta meg először, hogy milyen jó lenne egy tanyára költözni, de engem belvárosi lányként, akkor még kicsit megijesztett ez a gondolat, de forgattam magamban a dolgot, egyre több ilyen témájú videót és blogot néztem, végül azon kaptam magam, hogy már közösen a tanyasi életünkről álmodozunk.

 A konkrét elhatározást követően, igyekeztünk egyre több olyan helyzetbe hozni magunkat, amik egy kis ízelítőt nyújthatnak a tanyasi életből.

Az egyik ilyen, ami nagy mérföldkő volt nekem, aki addig csak vákuumcsomagolásban látott húst, és talán ez volt az, amitől a legjobban féltem: egy állat levágása.

4 éve először férjem nagymamájánál vágtunk disznót, akkor ott igazán bedobtak minket a mély vízbe, férjem volt aki fejbe lőtte az állatot, perzseltünk, pucoltunk, bontottunk, daraboltunk.

A következő évben a dédivel megegyeztünk és nekünk is nevelt egy disznót, aminek a vágását lényegében már férjem vezette, a húsából készítettünk és füstöltünk finom szalonnát, sonkát és kolbászt is. 

 A nyár elején a lányaink kaptak 1-1 csibét, így 1 kakassal és 2 tojóval bővült a kertünk, a nyár végén csatlakozott a bandához még egy fekete kopasznyakú tojó, akinek a hozzánk érkezése (szerintem) mókás történet (Róluk tervezek majd írni egy bővebb bejegyzést). Ezek a jószágok, védettséget élveznek, belőlük nem lesz vacsora, maximum a reggeli tojásrántottánkhoz fognak hozzájárulni, persze az új helyen már lesz húsnak tartott baromfi is, ezért lélekben már készülök, az állatok levágására, kopasztására.

Sajnos eddig a kert egy elhanyagolt pontja volt a háztartásunknak, így egy igazi kihívásnak éreztem, hogy jó sáfárjai legyünk annak a földnek, ami eddig ránk lett bízva.

Jelenleg Budapest szélén, lakunk és körülbelül 400m2 kertünk van, aminek az egyik fele betonozott a másik felét pedig egy óriási diófa árnyékolja.

Tisztában voltam vele, hogy nem itt fogok egy 7 tagú családot teljes körűen ellátó konyhakertet kialakítani, de ha másra nem, akkor tapasztalatszerzésnek tökéletes lesz.  Építettünk több magas ágyást, amikben ősszel komposztáltuk a lehullott faleveleket, tavasszal pedig elkezdtük a saját kis palántáink nevelgetését.

Ültettünk borsót, paradicsomot, uborkát, paprikát, karfiolt, dinnyét, padlizsánt, gombát, petrezselymet, és kukoricát.
Sajnos a karfiolt megdézsmálta a káposztalepke hernyója, a gombából, csak egyszer tudtunk szüretelni, azt a meztelen csigák zabálták le folyamatosan, (hiába építettünk már köré konkrét erődítményt, hálóból és tetőcserépből, a csigák mindig találtak rést a pajzson) a kukoricát pedig a fekete/golyvás üszög támadta meg. A többi zöldséggel hála Istennek nagy sikerélményünk volt! 

Már ezzel a kis szárnypróbálgatással is rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk, így az új helyen már sokkal tudatosabban fogunk hozzálátni a kert kialakításához.

A galériában még több képet láthattok :

Februárban ott hagytam abba, hogy eldöntöttük szeretnénk tanyára költözni.

Decemberben úgy láttuk, hogy nemsokára adottak lesznek a lehetőségeink egy saját ház megvásárlására.
Ez csodásan hangzik, de ehhez meg is kell találni, hogy mégis hova, melyik házat, szerződés, ügyvéd, kifüggesztés, CSOK itt megtanul az ember a bürokrácia zongorabillentyűin végigugrálni . Én kis naiv azt hittem, hogy most decemberben már a saját tanyánkon szürcsölhetem a forralt bort, és ganézhatom az istállót., SPOILER hát ez nem így fog történni.

Azonnal el is kezdtem bújni az internet bugyrait, 1000+1 hirdetéskövetést állítottam be, naponta néztem az ingatlanhirdetéseket, a lehetőségeink korlátozottak voltak falusi CSOK-al és hitellel terveztünk házat venni, de bíztam benne, hogy sikerülni fog. Csatlakoztam helyi adok-veszek, és anyukás facebook csoportokhoz, ott is raktam ki kereső posztot, nagyon sok aranyos, és segítőkész embert ismerhettem meg így.  Szépen el is mentetem az ígéretesnek tűnő ingatlanokat, és igyekeztem megszervezni, hogy el tudjunk menni, megnézni a kiszemelt házakat, (5 gyerekkel nem lett volna olyan jó buli az utazás, és az ingatlanok bejárása).

Régebben is sokszor nézegettem az ingatlanhirdetéseket, de az mindig csak nyálcsorgatás volt, a házak megtekintéséig soha nem jutottunk, ezért nagyon izgatottan vártam az első alkalmat,
és itt jött a feketeleves:

A hirdetések 90%-ban nem tükrözték a valóságot!

Az első ház, amit néztünk, nagyon, nagyon tetszett, átláttam a káoszon, és máris vizualizáltam, ahogyan ott játszanak a gyerekek, mi hogyan lesz átalakítva, milyen lesz a kert stb., Csakhogy!  A háznak rendezetlenek voltak a papírjai, tizenX éve kaptak rá építési engedélyt, de hivatalosan a ház soha nem lett befejezve. Használatbavételi engedély hiányában búcsúzhattunk volna a CSOK-tól és a hiteltől is, annyi pénzünk pedig nem volt, hogy zsebből kifizessük a ház befejezését,és papírozását. Persze ez a hirdetésben sehol nem volt feltűntetve, 120 km utazás hiába… Ekkor még nem sejtettem, hogy ez még semmi volt ahhoz képest, amilyen meglepetések még vártak ránk.

A következő háznézésre már jobban felkészültem, nem alapoztam egy ingatlanra, igyekeztem minél több megtekintést belezsúfolni egy-egy utazásba.  Készítettem cuki kis szórólapot, amin leírtam a keresési paramétereket, az elérhetőségeinket és bedobtuk a környék postaládáiba.

A következő kirándulásunk során láttuk szerintem legnagyobb csalódást okozó ingatlanokat.

A Tanyaparadicsom

„Szeretne elvonulni a világ zajától? Őzikék és madárkák társaságára vágyik, akkor ez a tanyaparadicsom Önre vár!”

Állt a hirdetés szövegében. Ez a Tanyaparadicsom konkrétan 100 méter távolságra van, az albertirsai transzformátorállomástól. Ahogy kiszálltunk az autóból, nem a madarak csicsergését, hanem az amperek szaladgálását, az állomás zúgását, sistergését hallhattuk, akit érdekel itt megtudja hallgatni.
Ha ez nem lett volna elég, és meg tudtam volna barátkozni az állomás szomszédságával (SOHA), az ingatlanos megállt a ház ajtajában, és közölte, hogy ő ide inkább nem menne be…  A ház tulajdonosa a fafödémre húzott 20 cm betonréteget, aminek a súlyától szépen elkezdett összedőlni a ház. Utólag már jót nevetek a történeten, de akkor nem voltam vidám.

A szétrohadt ház

A következő háznak a teteje félig leégett, a ház fele szétázott és tiszta penész, és alga? volt a ház. Ezen a házon az óta megcsinálták a tetőt, de a hirdetés fényképein valahogy még mindig kimarad a falakról rohadó festék.

Az eladott ház

Ezen a napon mentünk volna megnézni még egy házat, de elvileg azt pont sikerült eladni, gyakorlatilag még hónapokig fent volt a hirdetése az oldalakon…

A hirtelen dráguló ház

A telefonban a hölgy által mondott ár a kétszeresére nőtt mire odaértünk megnézni a házat (Szerintem a Pestről jöttünk kifejezést meghallva azt hitte, hogy a bőrünk alatt is pénz van).

És még sok más házat láttunk, amik annyira nem izgalamas történetek emiatt ezekre most nem koptatom a billentyűzetet. Szóval a sok, sok csalódás után én már mindenre felkészültem, és tényleg, már semmin nem lepődtem meg.

Mindenkinek ajánlom, hogy készüljön fel lelkileg a házkeresés, és a felújítás időszakára, mert tényleg be lehet ettől golyózni. Én azt hittem, hogy az anyagi feltételek megteremtése az egyetlen akadály, hogy saját házunk lehessen, nem gondoltam, hogy a ház megtalálása is ekkora feladat.

Itt kis pihenőre küldött az élet. Az árak a kiszemelt régióban a kétszeresére nőttek, így maradt a nézelődés, és az ima.

Kiegészítés:
A bejegyzés megírását követően jutott eszembe Az ingatlanközvetítő Tolna megye csapata, akiket azóta követek, hogy eldöntöttük Tolna megyében keresünk új otthont.
Lenyűgöző pontossággal, és lelkiismeretesen készítik el az ingatlanhirdetéseket, 3d-s körbejárást, videót, és drón felvételt is készítenek a kínálatukban lévő ingatlanokról, nem egy házat megnéztem az oldalukon, ezzel a módszerrel.
Ugyan végül nem általuk találtunk rá az új házunkra, de ha esetleg Szekszárd környékén nézelődtök, akkor nyugodt szívvel ajánlom őket, tényleg profi csapat, és a hazai ingatlanos szakma gyöngyszemei (ez az én számból igen komoly dicséret, sajnos sok ingatlanossal meggyűlt a bajom). 

Tavasszal egy kedves 6 gyermekes Tolna megyei barátnőmmel beszélgettem, és elpanaszoltam neki, hogy mennyire felmentek az ingatlan árak itt a környéken, ő pedig döbbenten mondta, hogy az ő utcájukban több eladó ház is van 5 millió Ft alatt. Igyekeztem annyival nyugtázni a dolgot ,hogy persze, persze vidéken mindig is olcsóbbak voltak a házak, aztán csak nem hagyott nyugodni a beszélgetés,  rákerestem a településre ahol laknak. Ledöbbentem, és meglepődtem, egyszerűen felvillanyozott, hogy milyen szuper házak vannak 20 millió Ft alatt.

Elkezdtem játszadozni a gondolattal, hogy mi lenne ha… Listát írtam, pro-kontra, és meglepett, hogy mennyi pro érv szól az oda költözés mellett. Eredetileg Budapest 60 km-es körzetében keresgéltünk, de közbeszólt a hihetetlen mértékű drágulás, és az, hogy nem találtunk egy olyan házat se (még a drágább kategóriában sem) ,ami igazán tetszett volna, és voltak még egyéb okok is, amit most nem szeretnék részletezni.
Végül sok, sok ima és átbeszélt éjszakát követően elutaztunk Tolna megyébe, megnézni a környéket és néhány házat.

Belém égett, ahogyan állok egy ház kapujában és nézem a végtelen dombos tájat, én akkor, ott beleszerettem a környékbe! Onnantól számomra nem volt kérdés, elkezdtem ott keresni az új otthonunkat.

 Sajnos ott akkor nem jutott eszembe fényképezni, de ehhez hasonló volt a látvány. Fénykép forrása: unsplash

Összesen 2 alkalommal utaztunk el Tolna megyébe nézelődni. A második alkalommal úgy szerveztük, hogy részt tudjunk venni a helyi gyülekezet Istentiszteletén is, és miután a pásztor, Boros József imádkozott értünk, egy „véletlennek” köszönhetően megtaláltuk az új otthonunkat, és ráadásul még egy hatalmas ajándékot kaptunk, Vivi, Joe, Zsolt és Ráhel személyében új barátokat!

Azóta úgy érzem, hogy tényleg hazataláltunk, és alig várom, hogy elkezdhessük a ház felújítását! 

Ha tetszett a bejegyzés, és érdekel a történetünk folytatása, kövesd a Tanya születik oldalt facebookon :) 

Nos elindítottam a Tanya születik blogot, ez egy személyes blog, aminek a fő témája egy régi álmom valóra válása.

Jelenleg Budapest egyik külső kerületében élünk "piciny" családunkkal: férjem, én és az 5 gyerkőcünk. 
Már régóta játszottunk a gondolattal, hogy hátrahagyjuk a városi "kényelmet" és belevágunk a nagy kalandba, egy tanyán kezdünk új életet. 

Budapest belvárosában születtem, és nőttem fel. Gyerekkoromban mindig hatalmas élmény volt, mikor a  szünetben elutazhattam a vidéki rokonaimhoz. Napestig élvezettel túrtam a sárban, szedtem a különféle bogarakat, gilisztákat a baromfiknak, gyűjtöttem a tojást, morzsoltam a kukoricát, és  kergettem az állatokat,  tényleg boldogság volt kiszakadni a városi környezetből. A mai napig a természet közelsége jelenti számomra a feltöltődést.

Férjemmel, ahogy lehetőségünk adódott kertes házba költöztünk, amit szeretünk, de ez még mindig nem az igazi. Szeretnénk állatokat tartani, és sajnos az a tapasztalatom, hogy ma már vidéken sem nézik mindig jó szemmel, az állatok jelenlétét. Nem szeretnénk minden egyes mozzanatunkat összeegyeztetni a szomszédokkal, több privát térre, és szabadságra vágyunk. Plusz 5 gyerekkel elég hangos család vagyunk, és emiatt se szeretnék konfliktust a szomszédokkal. Nem arról van szó, hogy a gyerekeim kontrollálatlanul, vadállatok módjára őrjöngnek, csak simán játszanak: sikítoznak, nevetnek, néha összevesznek és sírnak, mint a normális gyerekek.

A társadalmunk berendezkedése még egy ok, ami arra késztet, hogy változtassak. Az ipari állattartás,a zöldség és gyümölcstermesztés, a fogyasztói társadalom, az urbanizáció  a személyes tér csökkenése, számomra mind  olyan taszító jelenség, amikben minél kisebb mértékben kívánok részt venni.

Szeretném tudni, hogy mit eszek én és a családom, milyen volt az az állat, hogy nőtt fel, volt e valami betegsége, kapott e antibiotikumot, mikor lett levágva, mennyire lett vértelenítve? Ugyan így a zöldségekkel, gyümölcsökkel, kapcsolatosan is vannak kérdéseim, volt e permetezve, kivárták e a vegyszerek lebomlási határidejét stb.?Szeretném a gyerekeimet természet és állatszeretetre tanítani, hogy tudják értékelni a kemény munkát, és  bármi történjen, akkor is megállják a helyüket.
Egy kicsit paranoiás része az érveimnek, (ami, így a koronavírus idején, talán már nem is tűnik annyira paranoidnak) nem akarok ennyire kiszolgáltatva lenni egy rendszernek. 
Természetesen tudom, hogy egy tanya nem egy romantikus csöpögős idilli hely, ahogy sokan elképzelik, hanem, rengeteg feladattal, és  felelősséggel jár.. A  fűtés, a favágás, a közművek hiánya, az utak járhatóságának megoldása, állatok ellátása mind a mi feladatunk lesz, de ez az egész tanyásdi részünkről, nem egy hirtelen ötlet, hanem hosszas évek vágyakozása, sok-sok gondolkozás, tervezés és  beszélgetés eredménye.

Jelenleg még csak a keresési fázisban vagyunk sajnos az elmúlt évekhez képest jelentősen megnőttek az árak, de hiszem, hogy nemsokára megtaláljuk a nekünk szánt tanyát.

Terveim szerint, a tanya kiválasztásáról, vásárlásáról, költözésről, berendezkedésről, és az ottani életünkről fogok írni.  Jelenleg még elég távolinak tűnnek ezek a dolgok, de bízom benne, hogy jövőre már a saját birtokunkról írhatom az új 1 éves lett a blog bejegyzést. :) 

Ha tetszett a bejegyzés, és érdekel a történetünk folytatása, kövesd a Tanya születik oldalt facebookon :) 

Fotók: unsplash.com