Igazából fogalmam sincs, hogy mikor kezdtünk ténylegesen tanyasi életről álmodozni.
Arra emlékszem, hogy én már kislányként is úgy képzeltem el a felnőtt énem, hogy egy nagy kertem, és rengeteg állatom lesz. Talán a férjem fogalmazta meg először, hogy milyen jó lenne egy tanyára költözni, de engem belvárosi lányként, akkor még kicsit megijesztett ez a gondolat, de forgattam magamban a dolgot, egyre több ilyen témájú videót és blogot néztem, végül azon kaptam magam, hogy már közösen a tanyasi életünkről álmodozunk.
A konkrét elhatározást követően, igyekeztünk egyre több olyan helyzetbe hozni magunkat, amik egy kis ízelítőt nyújthatnak a tanyasi életből.
Az egyik ilyen, ami nagy mérföldkő volt nekem, aki addig csak vákuumcsomagolásban látott húst, és talán ez volt az, amitől a legjobban féltem: egy állat levágása.
4 éve először férjem nagymamájánál vágtunk disznót, akkor ott igazán bedobtak minket a mély vízbe, férjem volt aki fejbe lőtte az állatot, perzseltünk, pucoltunk, bontottunk, daraboltunk.
A következő évben a dédivel megegyeztünk és nekünk is nevelt egy disznót, aminek a vágását lényegében már férjem vezette, a húsából készítettünk és füstöltünk finom szalonnát, sonkát és kolbászt is. 
A nyár elején a lányaink kaptak 1-1 csibét, így 1 kakassal és 2 tojóval bővült a kertünk, a nyár végén csatlakozott a bandához még egy fekete kopasznyakú tojó, akinek a hozzánk érkezése (szerintem) mókás történet (Róluk tervezek majd írni egy bővebb bejegyzést). Ezek a jószágok, védettséget élveznek, belőlük nem lesz vacsora, maximum a reggeli tojásrántottánkhoz fognak hozzájárulni, persze az új helyen már lesz húsnak tartott baromfi is, ezért lélekben már készülök, az állatok levágására, kopasztására.
Sajnos eddig a kert egy elhanyagolt pontja volt a háztartásunknak, így egy igazi kihívásnak éreztem, hogy jó sáfárjai legyünk annak a földnek, ami eddig ránk lett bízva.
Jelenleg Budapest szélén, lakunk és körülbelül 400m2 kertünk van, aminek az egyik fele betonozott a másik felét pedig egy óriási diófa árnyékolja.
Tisztában voltam vele, hogy nem itt fogok egy 7 tagú családot teljes körűen ellátó konyhakertet kialakítani, de ha másra nem, akkor tapasztalatszerzésnek tökéletes lesz. Építettünk több magas ágyást, amikben ősszel komposztáltuk a lehullott faleveleket, tavasszal pedig elkezdtük a saját kis palántáink nevelgetését.
Ültettünk borsót, paradicsomot, uborkát, paprikát, karfiolt, dinnyét, padlizsánt, gombát, petrezselymet, és kukoricát.
Sajnos a karfiolt megdézsmálta a káposztalepke hernyója, a gombából, csak egyszer tudtunk szüretelni, azt a meztelen csigák zabálták le folyamatosan, (hiába építettünk már köré konkrét erődítményt, hálóból és tetőcserépből, a csigák mindig találtak rést a pajzson) a kukoricát pedig a fekete/golyvás üszög támadta meg. A többi zöldséggel hála Istennek nagy sikerélményünk volt!
Már ezzel a kis szárnypróbálgatással is rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk, így az új helyen már sokkal tudatosabban fogunk hozzálátni a kert kialakításához.
A galériában még több képet láthattok :
